Miért pont Balboa - avagy egy futókör születése
Balboa - egy futókör születése…
… három hét múlva Mátrabérc, éppen előkerül a ¾-es, kezd oldódni a tél szorítása, a tavasz egy-egy langyosabb nyelvcsapása már átmelegíti a hátunkat…
Hosszú évek után, a classic 15, Solymár-kör HHH-s ösvényei után valami újra vágyok. Erősebb, nehezebb keményebb kihívás kell a hétköznapok futásaihoz is, mert erősebb, keményebb a mezőny is. A fejemben megszületik egy egyszerű, magától értetődő kis kör útvonala, ami nem is kör és nem is olyan egyszerű. Fenyőgyöngye, János-hegy és vissza.
…vasárnap reggel kékvirág és akibacsi a társaim… Beszélgetősen indulunk, ez az első alkalom az új útvonalon: izgatott vagyok, húz a hegy. Minden emelkedőt keményen megfutok: a csöpp Vadaskertit, majd a mindig hosszú Hárs-hegyet. Jön a János-hegy. Tolom neki, úgy érzem ezen múlik az év, a jövő... Feszítem, de jól esik, szinte érzem, ahogy nyílnak az izmaimban a kapillárisok, telik oxigénnel a vérem a tüdőmben, zúdul az erekben a combok felé. A pulzusom már bőven laktáton túl dörömböl, de bírom, szippantanak be a kanyarok, mintha lökne hátulról valami ismeretlen erő. Igen, ez az, menni fognak a versenyek, ahogy ez is! Közeledik már a csúcs, előttem a kilátó és az ismert néhány lépcsőfok. Még jobban nekifeszülök, szinte sprintelek – most már tudom hogy fogják hívni ezt a kört – s ahogy felérek a lépcsőkön, diadalittasan lököm a két kezem a levegőbe akár Rocky Balboa…
Lúdtalp
