Interjú Pepével

- Pépp Csaba vagyok, ahogy a legtöbben ismernek: Pepe. 1979. május 4.-én.születtem.

 

- Maga a természet szeretete kicsi koromban lett belém táplálva. Azt hiszem 4 éves voltam, amikor szüleim az első vándortáborba elvittek. Hosszú éveken keresztül nyaranta 2 hetet túrázással és táborozással töltöttem. Aztán a túrák és az erdő egy időre háttérbe szorult az életemben. 2002 tájékán kezdtem el újra felfedezni magamnak a természetjárás örömét. Túrázóból lettem futó, ahogy a terepfutók közül nagyon sokan. Egy félig megkocogott Kinizsi Százas után egy kollégám tervezte, hogy ősszel marathont fut és elkezd edzeni rá, elég gyorsan megtetszett az ötlet és csatlakoztam hozzá. Az első hivatalos futóedzésem a Hajógyári Szigeten történt, ahol egy igen heves nyári vihar és jégverés kapott el minket. Behúzódtunk egy fa mellé, miközben kopogott a fejünkön a jég, Zoli barátom fölémhajolt és csak annyit mondott "Tekintsük ezt égi jelnek?“

Nem tántorított el ez az élmény és 2007 őszén lefutottam a marathont!

 

- Mi volt az első futóversenyed?

- 2007 Tatai Minimaraton.

 

- Mi volt az első gondolatod amikor Csanya megkeresett a szponzoráció ötletével?

- Az, hogy hülyéskedik. A második az volt, hogy mi van, ha mégsem hülyéskedik. A harmadik, miért pont én? Akkor úgy éreztem, nem szolgáltam meg ezt a bizalmat. Futogatok egyre többet, folyamatosan javulnak az eredményeim, de nagy dolgokat egyáltalán nem tudok felmutatni. Számtalan nálam jobb futó rohangál nap mint nap az erdőben! Valóban én lennék a megfelelő ember?

 

- Kiderült, hogy nem hülyéskedik. Megbeszéltünk minden részletet, ami számomra fontos, alaposan átgondoltam a dolgot, majd elfogadtam a felkérést. Persze megkérdeztem, miért pont engem választott, mire azt felelte, mert tehetséges, fiatal, lelkes futónak ismer. Ezt honnan vette?

 

- Pontosan mi az amit elvárnak tőled?

- Teljesítmény kényszer nincs. Tehát nincs olyan elvárás, hogy az adott versenyen hányadik helyezést kell elérnem. Kötelező verseny sincs. Ez a hozzáállás nagyon szimpatikus. Inkább a jelenlét a lényeg, mintsem a helyezés. Elindulok egy csomó versenyen. Viselem a terepfutás.hu felvarrható címkéjét és próbálok példával szolgálni illetve utat mutatni azoknak, akik ezzel a sporttal most ismerkednek és persze reklámozom a szponzor weboldalát és öregbitem Csanya hírnevét! :-)

 

- Mit jelent neked a szponzoráció?

- Úgy érzem óriási lökést fog adni. Már most is érzem a hatását. Segítséget! Nagyon motiváltnak érzem így magam. Kétségtelen, hogy bizalmat szavaztak nekem ezzel, amit megpróbálok minél jobban megszolgálni!

 

 - Nem lesz ez a lökés akkora, hogy túlhajtod majd magad?

- Nem hiszem mert nincs ugye kényszer. Az egészség számomra mindennél előbbre való, persze néha belemegyek meredek dolgokba, de hát ezt párszor mindenki megteszi aki a határait keresgélni. Az ultrafutás pedig egy ilyen sport.

Ha jövőre akkorát tudok fejlődni mint idén, akkor maximálisan elégedett leszek. Igyekezni fogok.

 

- Mi az, amit a támogatással kapsz?

- Mit kapok? Bridgedale zoknikat, High5 izotonikus italport, Isostar zseléket és szeleteket, Green Magmát, Comfort’able talpbetétet. Fizetik a hazai és külföldi versenyek nevezési díjait és utazási költségeit. A decemberben indult Olipapa féle Endurance Cross edzést a Marczibányi téren. Havonkénti masszázst.

 

- Mik a jövő évi céljaid, milyen versenyeken szeretnél elindulni?

- A célversenyek : Mátarbérc Trail, Terep Százas. Mi lesz még? Camelbak VTM, Ötscher, Annecime, Ausztria edzőtábor ( ez 2010-ben is nagyon jó volt), CCC, Börzsöny éjszakai futóverseny, Piros85, talán Lavaredo.

 

- Hogyan edzel? Milyen egy heted? Mennyit edzel?

- Nem futok sokat, sőt az átlaghoz képest igen keveset. A 2010-es évet 2100 km-el zártam. Ez nem egy nagy szám, azt gondolom. Igaz, kerékpározom minden nap, de főként csak városban közlekedés gyanánt. Ez éves szinten 6000 km. Úgy tűnik, ez elég jó alapot ad. A következő évet már jóval tudatosabb felkészüléssel tervezem, eddig eléggé össze-vissza futogattam. Most tart az erőnléti edzés Olipapánál, amit nagyon hasznosnak érzek. Olyan izmokat mozgat meg amit eléggé elhanyagolunk.

Lassú futónak tartom magam. Hogy ezt orvosoljam elkezdtem az ELTE Sashegyi Gepárdok csapatával edzeni. Ők főleg sík futók és igen gyorsak. Én régebben alig résztávoztam, itt olyan tempóban futunk, amiben nem igen volt még részem. Remélem tudok gyorsulni a jövő évi szezonra kicsit. Úgy érzem ebben tudnék a legtöbbet fejlődni!

 

- Mit gondolsz a terepfutó közösségről?

- Az egész terepfutó társaság nagyon jó csapat, példa értékű a segítségnyújtás köztük! Büszke vagyok, hogy a tagja lehetek! Sok, nagyon értékes embert ismertem meg itt. Kivételes közösség az életemben. Általuk gyorsan fejlődik hazánkban ez a sport. Nagy szerepük van benne, hogy ennyit futok!Az index terepfutás topikja nagyon jó, hogy van. Rengeteg hasznos információt adott nekem, főleg a kezdetekben. Érdemes lenne archiválni néhány lényeges dolgot belőle. Örülök, hogy része vagyok a társaságnak.

 

- Milyen az étrended?

- Mostanában egyre kevesebb húst eszem. Nem tudatos ez, valahogy így alakult mostanság, így esik jól. Minden főzeléket imádok, egyre több a zöldség, gyümölcs, de vannak régi megszokott dolgok, ilyen az esti almaecet és a reggeli kefir amaránt maggal. Szinte semmi szénsavasat nem iszom, ahogy tejet sem, annál több zöld teát.

 

- Mit jelent neked az ultrafutás?

- Elsősorban talán az egyensúly keresését és annak fenntartását lelki és fizikális szinten egyaránt! A kivételesen jó társaságot.

Furcsa dolog ez! Sokszor elgondolkodom rajta, hogy normálisak vagyunk-e? Néha éjszaka, hidegben, esőben futunk. Néha 10-12 vagy több órát. De persze ezek csak a végletek, a hétköznapban nem igen jelenik ez meg, mégis számomra ezeknek a szituációknak a megélése jelent hatalmas motivációt, kétségtelen, hogy keresem ezeket az élményeket. Persze ezeket részben lehetne aszfalton futva, vagy kerékpáron is megélni, de számomra rettentően fontos, hogy gyakran érezzem a természet közelségét.

- Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre.