Nedus beszámolója

Ez sok jó élmény beszámoló meghozta a kedvem. Bár ilyen szupereket tőlem ne várjatok.
Kezdeném azzal, hogy van egy perverzitásom: szeretek éjszaka futni. Tudom, hogy ez súlyos, de valószínüleg már nem gyógyítható. Éppen ezért nagyon vártam már ezt a versenyt (az első igazit , nem csak egy TT). De mivel óvatos duhaj vagyok 3 héttel ezelőtt, persze nappal, végig kocogtam az útvonalat. Persze, ha előre tudom, hogy Csanya feldísziti az erdőt...

Az első bússzal mentem, Future volt az ülés-partnerom,  jól elnosztalgiáztunk a régi szép időkről. Mondta, persze, hogy jövő héten maratont fut, de hát nála sose tudhatja az ember.
Kicsit csúszott a rajt, de így letudtam néhány telefont. A csanya-féle fejlámpát csak az aszfalt elhagyása után kapcsoltam fel, addig a többiek fényében utaztam. Az első emelkedőn láttam, hogy Olipapa és egy narancssárga pólós srác elmegy. Valamiért azt gondoltam, hogy balázs az, és egészen 30 kiliig ebben a htben voltam! (sajnos arcról nagyon keveseteket ismerek, jó volt végre azonosítani olyanokat , akiket csak az írásaikból ismertem) Magosfáig nagyon hamar eltelt az idő. Már ettől a szakasztól kezdve egy melegítőnadrágos sráccal (bőszárú) előzgettük egymást. Később fény derűlt a számomra sajátos öltözködés okára: tájfutó a srác. Most már minden érthető.
Jó döntésnek bizonyúlt a két kulacsos módszer. Álltalában a pontokig kiittam azokat, és az újra töltések pont kitartottak.

Sikerűlt a régen használlt mentális állapotomat felidéznem , még az autotréninges időszakból. (valószínüleg az éjszaka okozhatta) Éppen ezért nagyon sok emlékem nem maradt a futásról, csupán élmények-érzések maradtak meg. Tulajdonképpen egészen odáig, hogy JB-ét utolértem (aljasúl kihasználva a görcseit) eszembe se jutott, hogy ez egy verseny. Innentől kezdve még többet kellett mondogatnom magamban a "mantrámat " nem törődöm semmi mással, nem törekszem semmire", mert különben állandóan hátra nézegettem volna.
Hamuháztól fölfelé szinte végig az egészet megtudtam "futni". Kicsit tartottam a NHH-től lefelé tartó szakasztól, még nappal is utálom ezt a részt nagyon. Ez be is jött, még a Magastaxi-rét előtt egy nagy borulás után az árokban kötöttem ki. Pedig már azt hittem megúszom ezt az éjszakát. Jól be is görcsölt a vádlim. Valahol itt állíthattam le az órám, mert sehogy sem akart közeledni a cél. Mindig csak 43 km-ert mutatott. Ez egy kicsit megviselt. Mikor előbukkant "hirtelen" az aszfalt, nem is tudtam, hogy hol is járok.
A cél előtt Olipapával találkoztam, éppen levezett. (nekem valahogy ilyesmi eszembe se jutott)
Nagyon szuper verseny volt, s jó volt végre sors- és elmebajos társaim között lenni!