Less Nándor emléktúra

A Less Nándor emléktúra az egyik kedvenc túrám!

Parádés az ellátás, az útvonal jelölés is viszonylag jó szokott lenni, az őszi Bükk pedig leírthatatlan élményt szokott nyújtani. Csak a klasszikus 60 km-es teljesítménytúra távon indultam. Volt egy 75-ös terepfutó táv is, de azt túl hosszúnak gondoltam. Volt egy pici alvás deficitem is a héten, meg közel van már a Piros 85, amire jóval nagyobb hangsúlyt akarok fektetni. Ezen a távon voltam már kétszer, nagyjából bennem van az útvonal és referencia időm is van már. Ezek voltak most fontosak.

A cél az volt, hogy kíméletes terheléssel egyenletes tempóban menjek végig.

Időben leértünk Cserépfalura, köszönet érte RoadRunner-nek. Volt idő bőven elkészülni és beszélgetni is. A 75-ös mezőnnyel rajtoltam, hát nem voltak sokan. Carlosék úgy elindultak, hogy rögtön tudtam, nem szabad velük menni egy métert sem. Áronnal kocogtunk az elején, néhol lemaradtam fényképezni, meg nem akartam a túrázókat nagyon zargatni, megvártam míg maguktól félreállnak. Jucust majd Szilvit értük utol. Oszla előtt Áron picit leakadt, innentől egyedül próbáltam megtalálni a tempómat.

Ódorvárra felfele ismét nagyon tetszett a meredek csúszós rész. A ponton megkérdeztem, hogy ihatok-e vizet. A pontőr szabadkozott, hogy hát az a futóknak van elvileg, stb. Nem nagyon akartam időzni, így feltettem még egy kérdést."Igen vagy nem? Válasz: Nem.” Erre egy a ponton épp pihegő 42 km-en levő futó odanyomta a saját pohár vizét, mondván “Én neked adom a részemet!“ Majd elkezdte inzultálni a pontőrt  “Miért nem adsz neki vizet, nem látod milyen póló van rajta? “ Mit tesz egy tavalyi UTMB-s póló. :) Én csak mosolyogtam az eseten, nem haragudtam senkire, tudom, hogy a pontőr csak parancsot teljesített. Lefele begyűjtöttem Farkasékat és Yoyókát a meredek részen zökkentettem ki a tempójából egy baráti csókkal. Majd Zoncsiékkal is találkoztam.

Pazsag völgy előtt Ebola kiáltott rám a bokorból, nem nagyon csodálkoztam az eseten. :) A hosszú sík részen kezdett összeállni a rendszer, a kezdeti nehezebb bemelegedés után. Mariannt is tudtam még üdvözölni a pont előtt, ahol már bármiből választhattam. Ittam is kólát, jól esett!

Tavaly Répáshutára és onnan felfele sokat gyalogoltam, idén nagyon

kényelmesen meg tudtam kocogni. Fotóztam az épülő templomot és a mérnöki precizitással felrakott farakásokat. Természetesen minden falubelinek köszöntem amit vidéken nagyon értékelnek és szívesen fogadnak az emberek.

Bánya-hegyi parkolónál nem sokat időztem, töltöttem folyadékot, kóla és banán. Három-kő előtt sikerült elnéznem egy kereszteződést. Jó 10 perc után vált nagyon gyanussá a dolog, felhívtam a szervezőt aki megnyugtatott, hogy “Annyira rossz helyen azért nem vagy!“ Visszagurultam egy kereszteződésig amin újra elindultam felfele, de az még mindig nem a jó út volt. :) Aztán még lejjebb vettem észre, hogy két parkoló autó takarta el picit az ösvényt és a szalagokat, de végülis simán észrevehettem volna. Nem lényeg, magamnak futok. Összességében szűk 19 percet vesztettem így.

Három-kő, Tar-kő csodás volt, Imó-kő-nél a ponton értem be Kerekes Csabit aki kisegített egy kis kajával, mert már fogytán volt a készletem. Valamiért a megszokottnál nagyobb étvágyam volt futás közben, lehet a visszafogottabb tempónál jobban dolgozott a gyomrom. Picit futottam vele míg utol nem értük Vas Csabit, aztán utamra engedtek. Össze-vissza kalandozott a figyelmem, így nem tudtam pontosan, hogy ettem-e sót az imént vagy csak akartam. Többször megálltam fotózni, közben számolgattam, vissza tudom-e magam tornázni a 10-es átlag fölé. Ismét Zoncsiékat értem utol, a 42-es táv nem jött fel Tarkőre, így megint előttem voltak. Majd Ódorvárra felfele ismét üdvözöltem Mariann-t és három másik hozzá csapódott  futótársát. Jó élményt jelentett újra beérni a rövidtávosokat. Ódorváron rengeteg gyalogos várt pecsétre, sűrű elnézések közepette kértem soron kívül pecsétet, innen én a felső úton jöttem le Bükkzsércre, de a pont után jutott eszembe, hogy nem vételeztem vizet. De csak megoldom valahogy. Több vadkerítést is át kellett másznom lefele.

Nyomó-hegy könnyen adta magát, de lefele feketébe öltözött vicces fiatal lányok átkötözték a szalagokat és elküldtek rossz irányba. Lefutottam egy vak úton, majd hallom, hogy fent nagyon örülnek ennek. Gondoltam nem adom meg nekik az élményt, hogy visszafutok hozzájuk, így elindultam toronyiránt egy vadcsapáson. Még jó 500 m után is hallottam mennyire sikerült őket boldoggá tenni ezzel. Engem nem zavart az eset, mosolyogtam azon mekkora sikerem volt. :)

Végül 6:15-ös idővel értem célt, ahol jópár futó ismerős várt már. Teljesen jó idő ez így az elkavarással együtt is. Szerencsére a sok alváshiány ellenére most nem zuhantam meg és ez a lényeg, semmi más. Szép időnk volt, a Bükk mindig csodálatos.

Pepe