Beszámoló a VTM-ről

Az alapozást követően ezt a versenyt a szezon nyitásának tekintettem és reménykedtem benne, hogy valami megmutatkozik az alapozásba vetett munka eredményéről is. Bár hiba lenne bármilyen következtetést levonni ennek tükrében, mégis picit bíztam ebben. Ugyanakkor ez egy nagyon gyors pálya, kevés szint és eléggé kényelmes talajviszonyokkal. Így nem igazán kedvez nekem, nincs mese itt futni kell nagy tempóban, ha az ember jó eredményt akar elérni. A verseny előtt nagy volt az esélye, hogy jelentős mértékű sár lesz a pályán, de a megelőző napokban tökéletesen felszáradt a talaj és reggel csapadékra sem volt nagy esély.
A rajtba Solkima sporttárssal érkeztem igen korán. Köszönet érte!
Bőven volt idő mindenre, kényelmesre is vettem a készülődést, ami közben észrevettem, hogy bizony az ivótartályom ereszt és szépen eláztatta a hátizsákomat. Volt pici idegeskedés, hogy akkor most hogyan is oldjam meg a saját folyadék kérdését, mert ugyan eléggé sűrűn vannak a frissítőpontok, de én saját folyadékot szerettem volna vinni. Egy 2dl-es pici flakon volt nálam amit könnyen be tudtam tenni a hátizsák elülső részébe és úgy gondoltam majd minden ponton teletöltöm és ez elég kell, hogy legyen. Be akartam alaposan melegíteni, mert tudtam, hogy az elejétől kezdve nagy rohanás lesz, nem lesz idő lazább bemelegítő szakaszra. Jucival el is mentünk egy szűk negyedórás körre, majd ahogy levettem a melegítőnadrágot, többen elhűlve jegyezték meg, hogy csak egy shotban vagyok. Tavaly is hasonló idő volt, így biztos voltam a dolgomban, hogy jó lesz ez (meg aztán augusztus végén a La Fégér-en is bejött a rövidnadrág :) ) Az igen szép számú mezőnyben számos síkfutó volt megtalálható, minden arra utalt, hogy remek eredmények születhetnek ma.
A rajt után próbálok megtalálni egy tempósabb mégis kényelmes iramot.
Előttem Spero és Z.Robi lassan távolodik, de aztán ahogy az aszfaltról az emelkedőre váltunk kezdem őket utolérni. 4km környékén ez sikerül is és az első ponthoz már együtt kanyarodunk fel. Szemben látjuk még Nedust és Kopi Zolit lerobogni. Mindenki biztatja a másikat, izgalmas ez a rész. Fent Csabinál csippantok és megtöltöm a pici flakonomat.
Pár másodperc az egész és már megyünk is lefele ahol jön szembe egy igen népes csapat, Andi, Lúdtalp, Misi, Zserzseli, meg még a jó ég tudja kik. Én próbálom a sík részen tartani a tempót Robi mögött.

Spero eléggé nagy iramot diktál itt, de pulzusilag pont az elgondolt tartományban vagyok. Nem is látunk magunk mögött senkit, előttünk viszont feltűnik valaki. Hamar beérjük és kiderül Szabó Zé az. Beáll közénk és könnyedén felveszi a mi tempónkat. A kerítés melletti részt kíváncsian várom, mert úgy gondolom ha itt nincs nagy sár akkor a pálya többi részén sem igen várható. Teljesen jó a talaj, semmiben nem korlátoz, bizakodva mondom ezt a sor elejének. A két táv elágazásánál lepődöm meg, hogy Zoli a rövidtávra kanyarodik, elköszönünk egymástól és megyünk tovább ismét hárman az enyhén emelkedős szakaszon. Spero mondja mennyi időnk van, hogy leérjünk a pontra, mert mint kiderül fel van neki írva Nedus tavalyi részidejei, aminek a vége 3:57-lett. Ez jó támpontot ad végig.
Az ismételt közös részen épp Sz. Gabi jön fel a szurdokból könnyedén, mosolyogva, mögötte senkit nem látok, eléggé tetemes már itt is az előnye. Nagyon figyelek a kék kereszt elágazásnál, ahol tavaly sokunk továbbment de idén teljesen egyértelmű a jelölés. A csákányospusztai ponton is minimális időt töltünk, majdnem beér minket R. Norbi.
Visszafele az emelkedőn Spero filmez egy kicsit, így mutatva meg a fizikális fölényét :) Az újabb közös részen sok ismerős futó jön szembe, majd még az aszfaltos részen Robival egy technikai szünet miatt picit leszakadunk Speroról, de Vitányvár előtt a technikás szurdokban lefele már együtt megyünk. A vár szinte már kötelezően Zsotyek pontja, csippantunk és óvatosan ereszkedünk le, én itt a kelleténél óvatosabb vagyok így le is maradok egy picit, meg is kapom a magamét, de a ponton felzárkózom újból. Gyors frissítés és irány tovább.
Eddig jellemzően Spero diktálta az iramot, de felérve egy sík részre a forrás előtt valahogy lassúnak érzem a tempót, előre állok pici lendületet adni. Ismét erős a tempó, előttünk - mögöttünk senki.
Várgesztesen Nedus idejénél kb. 3 perccel vagyunk lassabbak. Itt egy kicsivel többet vagyunk a ponton és Norbi be is ér minket, Spero sürget miket, hogy indulás van. Igen hamar felvesszük újra az iramot ami nekem eléggé szokatlan, de nincs mese menni kell. A kisebb homokos emelkedő tetején jobbról ránk köszönnek az erdőből és talán még szurkolnak is. Ez kicsit kizökkent a ritmusból, meg is botlom ahogy nézek vissza és a sor végéről figyelve az utat nem veszem észre, hogy Spero elvéti az irányt, de hamar észreveszi a hibát és szól.
Körülnézek és keresem a katlant amibe úgy gondolom lennünk kéne, tőlünk jobbra van, átvágunk toronyiránt és lemászva egy meredekebb omladékos részen meg is lesz újra a jel. Az emlékműhöz hamar elérünk és a felírt időkhöz képest 3 perc a hátrányunk. Mondogatják, hogy meglehet a 4 órán belüli teljesítés, én ezt eddig nem nagyon terveztem, túlságosan jó időnek tartom számomra! Viszont ha az elkövetkező hosszan elnyújtott emelkedőt jól meg tudjuk futni akkor látok rá esélyt én is. Ez olyannyira sikerül, hogy részidőben 3 perccel jobbat megyünk mint ami Spero kezére van írva. Innentől egy elnyújtott lejtő vár ránk. A pontról 10m hátránnyal megyek ki, ez a távolság szépen elkezd nőni nem tudok rájuk felfutni, a különbség növekszik, lassan szakadok le tőlük és van hogy 100m-re is eltávolodom.
Az utolsó pont előtt van pár meredekebb lejtő és emelkedő itt próbálok felzárkózni, de még így is 10mp-el később érek a pontra, ahol jó pár ember álldogál, gyorsan lehúzok talán egy kólát Athosz asztalánál, és indulás tovább, de ekkor veszem észre, hogy hoppá, valaki beért minket, ami igen meglepett mert néha nézegettem hátra, de senkit nem láttam, Z. András az aki a semmiből bukkant elő és már megy is tovább!
A srácok integetnek, hogy gyerünk tapadjunk rá, de én ezt a tempóváltást már nem bírom, Spero előreküldi Robit harcolni a becsületért és bevár engem, hogy együtt fussunk be a célba. Hamar eltűnnek a kanyargós aszfaltúton. A faluba érve az első hosszú utca végén Spero hátranéz és csak annyit mond " bakker jön JB " , no ez a hír eléggé felráz, próbáljuk szaporázni a lépteket, de itt már van egy határ. Szerencsére az előnyünk a célig kitart, de ha 1 km-el hosszabb a pálya Balázs simán bedarál.
A célban el sem hiszem, hogy milyen időt mentünk. 3óra 55, a legmerészebb jóslatokat is felülmúlja. De azt tudom, hogy ez a kiváló csapatmunka nélkül nem sikerülhetett volna. Nedussal és Speroval még elmegyünk levezetni egy kis körre, ami igen jól esik.

Köszönet illeti a rendezőket és az önkéntes pontőröket a kiváló rendezésért. Példa értékű rendezvényt hoztak létre!

Hálás köszönetem Speronak és Robinak a futásért és a társaságért, igazán jó hangulatú és az időeredményhez képest könnyed futás volt.
Több mint 20 percet javítottam a tavalyi időmön ahol hasonló körülmények között futottunk, ez több mint elég. Az, hogy ezzel az időeredménnyel tavaly 4.-ek lettünk volna idén viszont a 10-be sem fértünk be, jól jellemzi azt a tényt, hogy mennyire erősödött a mezőny. Nagyon szép eredmények születtek!
Kíváncsian várom, hogy ez a forma mire lesz elég a Mátrabérc trail-en.
Mindenesetre bizakodó vagyok, de azért még van min dolgozni!

Pepe